1. Fejezet

Idegesen toprzékoltam az iskolapadban. Vártam, hogy csengessenek, de azt sem tudom minek. Egyedül leszek otthon. Megint. A szüleim üzleti megbeszélésen vannak, így megint megyek haza unatkozni. Nem vagyok valami bulizós lány, sőt, egy kicsit talán visszahúzódó típus vagyok. Persze voltam már partizni, de rájöttem, hogy nem az én világom. Részeg emberek lökdösnek, és fogdosnak egész este....hát köszönöm, de ebből én nem kérek. Vagy talán ma el kellene mennem chips zabálás helyett? Még meglátom...
A gondolatmenetemet a csengő szakította félbe. Észre sem vettem, hogy ennyire elkalandoztam. Talán egy kicsit álmodozó típus is vagyok. Felkaptam a könyveimet, gyorsan bedobtam a táskámba, és igyekeztem minél előbb kijutni az osztályteremből, anélkül, hogy feltűnést keltenék. De az ajtóban megtorpantam, ugyanis az igazgatónő jött velem szembe, és közölte, hogy addig senki sem megy haza, amíg ki nem derül, hogy női tesiöltözőben ki törte el a tükröt. Ezt nem hiszem el. A torkom összeszorult. Mindenki tudja, hogy ki volt. Amanda. De ki hinné el, mikor ENGEM zártak be tesi óra után az öltözőbe? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Ez is csak velem történhet meg.

- Igen tanárnő, Maddison volt. - Hallottam meg Amanda hangját, ami erős vágyat kelltett bennem az iránt, hogy itt és most szájbavágjam. De mi értelme lenne? Csak saját magam alatt vágnám a fát.
- Tényleg én voltam.-hazudtam szemrebbenés nélkül, mire mindenki tágra nyílt szemekkel engem bámult. Most minek húzzam az időt? Úgysem jöhetek már ki jól ebből.
- Ez esetben az árát meg kell téríteni, ami azt jelenti, hogy hogy holnapig ki kell fizetnie.
- Értettem tanárnő.

Majd kisétált az ajtón, jelezve, hogy mi is hazamehetünk.
-Nagyon okos lány vagy te Maddison.- vigyorgott rám gúnyosan Amanda. -Látom felfogtad,hogy semmi esélyed ilyen téren....SEM.
Majd kézen fogta a pasiját és elsétáltak. Keserűen néztem utánuk, de mostmár nem a dühtől, hanem mert valami gyönyörűt láttam. Miért kell ennek így lennie? Amanda miért vesz el tőlem mindent? Na nem mintha valaha is nem engedtem volna neki. Sötét, holló fekete haj, gyönyörű égszínkék szemek, és divatos, drága cuccok. Ezek jellemezték Amanda barátját. Talán összeillenek. Már nem is tudom mióta figyelem. Osztálytársak vagyunk, de a néven kívül mást nem tudok róla. Ja, de. Írtó gazdagok. Na nem mintha én a kukából öltöznék, de csak hiú ábránd,hogy valaha is észrevesz. Szóval csak néztem, ahogy Adam és az a szipirtyó egyre távolodik tőlem. Remélem nem tűnt fel az egész iskolának, hogy így megbámultam őket...

- A föld hívja Mady-t!-hallottam meg Christ.- Eléggé elkalandoztál kislány.

Remek. Á..tényleg nem voltam feltűnő. Fogtam a cuccaimat, és mostmár tényleg kimentem az teremből. Tömegközlekedéssel hazajutni, egy újabb leányálom.
Visszatérve az előbbire; írtó szerelmes vagyok, de nagyon rossz így, hogy tudom, ez nem kölcsönös. Néha mikor összeszedem azt a parányi önbizalmamat,hogy megszólítsam, Amanda mindig beelőz. Valahol érthető, hisz ő a barátnője.
Fáradtan estem be az ajtón, és kapcsoltam villanyt. Újból egyedül. Végülis nem olyan rossz. Nem szól bele senki abba, hogy mit csinálok. Bekapcsoltam a zenét, és feltekertem maximumra. Ezután nekiálltam enni valamit. Hát igen, anya még egy cetlit sem hagyott arról, hogy mikorra várható a hazatérésük. Hmmm. Lehet el kéne mennem valahová? Elvégre péntek van.. Semmi kedvem nincs itthon dekkolni egész nap. Talán kivételesen elmegyek bulizni. ÁLLJ! Jó ötlet ez egyáltalán? Miért is ne?? Még pár percig vitatkoztam magammal, mire úgy döntöttem , hogy elindulok itthonról. Gyorsan lezuhanyoztam, megcsináltam a hajam, felöltöztem, kicsit kifestettem magam, és elindultam. fogalmam sem volt, róla , hogy merre tartok, csak mentem. Elvégre Manhattan elég nagy város...
Végül egy szórakozóhelyen kötöttem ki, ahol már a második alkoholmentes koktélomat szűrcsöltem.
De hirtelen félrenyeltem, és majdnem megfullattam, mikor megláttam valakit, aki miatt azt kívántam , bárcsak otthon maradtam volna ...